Már kisgyerek koromban volt kutyánk. A puli minden reggel meglépett otthonról, hogy a bölcsi kerítésénél ülve megvárja míg hazaindulok. 
Tinédzserként egy sima szőrű foxi bonyolította családi életünket a maga terrieres tulajdonságaival. Huszonévesen hazavittem egy szálkásszőrű tacsit, aki 17 éven át volt mellettem. Kedves, szófogadó volt, a világ legjámborabb kutyája. Nos eddig a pillanatig azt gondoltam, a hobbi kutyatartás egyetlen programja a sétáltatás. És akkor, kihoztam a menhelyről Lizát… kiderült, őt nem elég csak „eregetni” 
. Szökött, mert unatkozott, mert nem kötődött. Jól érezte magát az utcán, hiszen ott szocializálódott. Mese nem volt, neki kiképzés kellett, heti 4-5 nap foglalkozás. Agility, trükkök, szimatmunka, bármi. 24 órából 24 óra munka! Fel kellett venni vele a tempót. Gyors észjárású, pörgős, könnyen tanuló, így kézenfekvő volt a klikkerrel való képzés. A klikkerrel rengeteg feladat megtanítható, ha jól tudod kezelni. A trükkök tanítása nagyon jót tett a kapcsolatunknak , a kötődés erősítésének. De a lefárasztásához még ez sem volt elég! Így kezdtünk el mantrailingezni, azaz belekóstoltunk a személykövetésbe. Ez a szimatmunka számomra a kutyával való munka csúcsa! Arról nem beszélve, hogy akármennyi futtatással sem tudsz lefárasztani úgy egy kutyát, mint tíz perc orrmunkával. Hihetetlen összmunkát igényel a vezetőtől és kutyájától. A kutyától hatalmas koncentrációt és önállóságot. Mivel nekünk embereknek, csak elképzelésünk van a szagterjedéséről és a kutya orrát a mai napig nem tudjuk semmiféle műszerrel helyettesíteni, meg kell tanulnunk bízni a kutyánkban, hinni neki. Ez, nekünk embereknek, elég nehezen megy. Onnantól, hogy bízhatsz és bízol is benne, egy egészen különleges csapat lesztek. Olyannyira jól sikerült a mantrailingbe való belekóstolásunk, hogy ma már csapatom egyik vezetőjeként, oktatójaként, hobbi- és mentőkutyákat képzek, és járunk olykor kutyáinkkal riasztásra, eltűnt személyek megkeresésére. Mivel Liza nem „mai csirke” ,szükségem van „utánpótlásra” , így esett a választásom, – immár célzottan erre a feladatra – Cloera, a bajor hegyi vérebre. Cloe mantrailing képzése is folyamatban van. Kihasználva a lehetőséget, hogy ő egy vérbeli vadászkutya, vele az utánkövetés (sebesült nagyvad megkeresése) világába is jártasságot szereztem. Folyamatosan képzem magam és kutyáimat, minél több ismeret és gyakorlat megszerzése céljából. Mindig van mit tanulni, hiszen minél több ágazatot, módszert, technikát ismersz, annál több megoldókulcsod lehet. És ki tudja még mit hoz a jövő?.. 
2019.január
És azóta?
Azóta a két éves Cloeval letettük a vadászó vérebek elővizsgáját (sebzett vadak utánkeresésére), ami FCI vizsga. Három éves korára megcsináltuk az IRO(Nemzetközi Mentőkutyás Szervezet) alkalmas szimat vizsgáját (szintén FCI vizsga) és egy hónap különbséggel ugyanezt a vizsgát a 10 éves Liza is sikerre vitte. Közben OKJ Kutyakozmetikus vizsgát is tettem, valamint Rehabilitációs kutyakiképző tanfolyamot végeztem.
És ugye még mindig nem tudni, mit hoz a jövő? .. 🙂
2022.szeptember